Szarvas

Szarvas a Dél-Alföldön Magyarország dél-keleti részén a Hármas-Körös holtágának bal partján helyezkedik el. A város neve egy halom (domb) elnevezéséből származik, amelyen időként szarvasokat láttak. Ezt a halmot IV. Béla király egyik névtelen krónikusa nevezte el a magasságát tekintve hegynek.

Az első szlovák telepesek 1722-ben Harruckern János György hívására érkeztek Békés megyébe, aki abban az időben bérlője majd tulajdonosa lett ennek a területnek. Az újratelepített Szarvas első telepesei (körülbelül 34 család) az akkori Osztrák-Magyar Monarchia több északi vármegyéjéből és a mai Magyarország északi területeiről érkeztek. A letelepedés pontos idejét és a város történetét, amely már 1723-ban központi vásárok helyszíne volt, Karácsonyi és Zsilinszky munkáiból ismerjük részletesebben. A szlovák telepesekről az 1725, 1727 illetve az 1730-ból származó leírások adnak információt. Azt, hogy az első jobbágytelepesek Nógrád, Abaúj, Hont, Gömör, Zólyom vármegyékből származtak, névjegyzék, egyházi anyakönyv és más dokumentumok alapján tudjuk.

A régióban lakó szlovákok többnyire evangélikus vallásúak. Szarvas város evangélikus Ótemplomában vasárnaponként még zajlik szlovák nyelvű istentisztelet. A régió többi településén, Kardoson, Csabacsűdön, Örménykúton havonta egyszer tartanak szlovák nyelvű istentiszteletet.

Szlovák nyelvoktatás Csabacsűdön, Kondoroson és Szarvason folyik. Az örménykúti és kardosi gyerekek a fentebb említett településekre járnak iskolába.