Zempléni Szlovákok Néprajzi Gyűjteménye
A Zempléni Szlovákok Néprajzi Gyűjteményét az Országos Szlovák Önkormányzat kezdeményezésére 2006-ban rendezték be Seszták Lajos helyi asztalos lakóházában. Az eredeti ház 1880-ban épült, de az 1929-es tűzvészben nagymértékben megrongálódott. A jelenlegi épület jellege és berendezése az 1940-es esztendőkből egy jómódú család berendezését tükrözi. A tájház hátsó részében kialakítottak egy vendégszobát is, az udvar és a színpad, majd a 2013-ban átadott csűr közösségi színtérként szerepelnek.
A házak és a gazdasági épületek építőanyaga a fa, az agyag és a kő volt. Egy lakóház építéséhez akár 150 szekérnyi kőre volt szükség, melyet mindenki maga fejtett a helyi kőbányákban. A házak falai 280 cm magasak és 50 cm vastagok voltak, melyet kívülről és belülről egyaránt agyagos pelyvakeverékkel tapasztottak be. A mész és homok keverékéből készült vakolatot csak az 1950-es évek végén kezdték el használni. A hagyományos tetőfedő anyag a szalma és a zsindely volt, amit az 1957-es tűzvész után fokozatosan lecserélték modern tűzálló anyagra – palatetőre, vagy cserépre.
A házak hossztengelyébe mestergerendákat építettek be, ezekre rakták a deszkamennyezetet. A padlás első fele a kamra szerepét töltötte be különféle élelmiszerek tárolására szolgált, míg a padlás hátsó felében szénát tároltak.
A ház homlokzata mindig az utcára nézett, az ablakok között volt a görög katolikus vallás jele, a kettős kereszt, vagy a falba süllyesztett fülkében elhelyezett Szűz Mária szobor. A ház bejárata az udvarból nyílt, a nyitott folyosót falazott oszlopok, esetenként alacsony falak határoltak. Rossz idő esetén a gangon végezték a házimunkát. A bejárati ajtó dupla, fából készült ajtó volt. Nyáron a belső ajtót textilfüggönnyel helyettesítették. Minden lakóhelyiségnek egy ablaka volt, amely az udvarra nézett, Az ablakokat zöldre mázolták, fehérre csak 1965 után festették. Az épület lábazatát feketére kenték. A ház falát kívülről minden tavasszal lemeszelték, virágvasárnapig el kellett vele készülni. Az 1960-as években kezdték el a homlokzatot színesre festeni, közkedvelt szín volt a barna és a sárga.
